És aztán, nyári zápor...
Tudják, mi egy nyári zápor?
Először is, a nyári eget szétszakító tiszta szépség, a szívünket eltöltő, tisztelettel vagyis félelem, hogy olyan nevetségesen jelentéktelenek, olyan törékenyek vagyunk a fenséges nagyság kellős közepén, úgy kitölt minket ez a nagyság, megdermeszt, lenyűgöz, elbűvöl a világ pazar bőkezűsége.
...
-a zápor és a nyár, a mozdulatlan port elsöpörve, olyan hatással van az emberi lélekre, mint egy végtelen hosszú lélegzet.
Vannak nyári záporok, amelyek úgy veszik be hozzánk magukat, mint egy új szív, amely egy ritmusban ver a másikkal.
(részlet: Muriel Barbery A sündisznó eleaganciája c. regényéből)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése