Wisdom

,,Létezni. Egyszerű, és egyben nagyszerű szó. Élni. Meglenni. Itt lenni a földön. Érezni mindazt, ami körülvesz, ami jó érzéssel tölt el, ami simogat, ami bármi módon, kellemesen vagy elementáris erővel hat rám. Gondold meg, kicsikém, főleg akkor gondold át, amikor szomorkodásra vagy panaszra van, vagy lenne okod: bármekkora fájdalmad is van, bármennyire szenvedsz is, bármily rettenetes kínokat élsz is át, mégis csak élsz, létezel. Amíg nem tetted kockára az életed, oly nehéz ezt megérteni. Észre sem veszed, hogy létezel, hogy élsz, hogy meg vagy. Eszedbe sem jut, hogy itt vagy, hogy élőlény, hogy ember vagy, mert minden egyszerű és természetes, pontosabban minden egyszerűnek és természetesnek tűnik, annak gondolod, vagy talán nem is gondolod, meg sem fordul a fejedben, hogy ajándékul kapott, félteni való kincset őrzöl: az életedet." - Nagy Bandó András

Ez az az idézet, amely teljes egészében összefoglalja azt, amiről írni szerettem volna.

Szerencsére fiatalon rájöttem, hogy minden pillanat, amit megélek ajándék. Lehet, hogy nem mind kellemes, vicces vagy szórakoztató, de mindegyik értékes. 

 Hány embertől hallottam már, hogy ennyi meg ennyi okom lenne rá, hogy meghaljak. 15 évesektől. Miért? Mert a szülei nem engedik, hogy éjjel egyig kint csatangoljon? Vagy, mert nem kap meg mindent, amit akar? Eközben van családja, otthona, barátai, egészséges is. 

 Kérdem én: nem akarunk túl sokat? És most nem az ambícióinkról beszélek. Mondtuk már valaha, hogy köszönöm? Mert én még nem hallottam senkitől se, hogy hálás lenne, hogy lélegzik.

 Pedig ennél nagyobb ajándékot el se tudnék képzelni. Az, hogy reggelente kinyithatom a szemem, csoda. És rengeteg ilyen apró csodát élünk meg napról napra, csak nem vesszük észre, nem értékeljük.

 Tudom, hogy valakinek természetes az, hogy él, de nem mindenkinek. Van, aki minden nap küzd. Gondoljatok erre, mikor padlón lesztek!