Szép estét! Szeretném a segítségeteket kérni. :) Kérdezték páran, hogy mikorra várható egy újabb vlog (ami, ne féljetek nem lesz olyan hosszú, mint az utóbbi). Nagyon szívesen csinálnék, és lenne is pár ötletem, mégis Tőletek várok pár témamegnevezést. Mivel szeretnék olyan dolgokról beszélni, ami Titeket érdekel. :) Szóval várom az ötleteket, csak bátran! ;)
 Ha eszetekbe jut valami, elküldhetitek e-mailben a pockok@gmail.com címre, vagy üzenetben a blog facebook oldalára: https://www.facebook.com/bouledogues
 Remélem, sok üzenet fog érkezni. :)

Pictures

 Az utóbbi időben találtam pár nagyon bájos és hangulatos fotót. Na jó, igazából rengeteget. :D Nem is fogom egyszerre feltenni, mert mire a végére érnétek, megunnátok. Szóval most csak a legjobbakat. ;)

Nem tudom, mi okból, de erről a képről rögtön Dalí jut eszembe. :)

azok a cipők *-*

Szerintetek itthon nagyon hülyének néznének, ha én is így sétáltatnék valamilyen baromfit? :D

Je veux seulement oublier et puis je fume...

Nektek mi az első dolog, ami eszetekbe jut erről a képről?

Pofonok

 Nemrég tudatosult bennem, hogy miért is fontos, hogy az élet próbára tegyen minket, a kitartásunktat.
 Kitaláltam valamit, amit nagyon szerettem volna megvalósítani, vagyis nagyon szeretnék. Vizualizáltam is minden nap, de hát úgy látszik ez nem olyasvalami, ami hipp-hopp megvalósul, de ez nem feltétlenül baj. A lényeg, hogy mikor már azt hittem, közel a cél, kaptam egy kisebb pofont. Nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy annyiban hagyom, mert nem vagyok elég hozzá. Kicsit össze is voltam törve. Próbáltam magam túllendíteni a dolgokon, ezért segítségül hívtam pár léleksimogatást. :) És milyen jól tettem! Bár az ütés helye még mindig fájt, eldöntöttem, nem hagyom annyiban. Nem érdekelt, kudarcot vallok e vagy se, de nem akartam csak úgy feladni. És PUFF! Abban a pillanatban, hogy ezt eldöntöttem, de tényleg ABBAN A PILLANATBAN kaptam is a pozitív visszajelzést. Az első, ami eszembe jutott, hogy az Élet szivat...de aztán elgondolkodtam, és rájöttem, hogy csak próbára tett, amin végül is sikeresen helytálltam.
 Életünk során rengetegszer kell bizonyítanunk, hogy mire vagyunk képesek, hogy bármilyen mély gödörbe is esünk, ki tudunk onnan mászni. Ez pont olyan, mint a biciklizés. Az ember, mikor tanulja, sokszor elesik, kisebb-nagyobb sebeket szerez. Ha azt mondanánk, hogy félünk visszaülni, késöbb megbánnánk, hisz sose tanulnánk meg. De azért valljuk be, az emberek zöme elsajátítja ezt a hihetetlenül bonyolult tudományt, ami késöbb már olyan természetessé válik, mint a járás. Mert megtanuljuk, mikor kell lassítanunk, vagy óvatosabban bevennünk egy-egy kanyart. Attól fogva már nem félünk. 
 Csak egy a fontos: SOHA NE ADJUK FEL!

Köszönet

Nagyon szépen köszönjük a pozitív visszajelzéseket, és azt, hogy valakinek, ha csak egy kicsit is, de tudtunk változtatni az életszemléletén, esetleg erőt adtunk neki, vagy egy kicsit felnyitottuk a szemét. 

Személy szerint nagyon örülök annak, hogy Nusi videója így elnyerte a tetszéseteket, és ezen felbuzdulva szerintem néhány ilyen kis videó még fog is készülni a közeljövőben. Addig is sok-sok pozitív energiát küldünk mindenkinek, és én csak egy tanácsot szeretnék Nektek mondani: Szeressetek. Határtalanul, szüntelen.

(Üzenet Nusinak)

További szép estét :)

Változtass!

 Hogy változhat meg egy ember életszemlélete? Nagyon is könnyen.

 

Nemrég találkoztam az egyik régi osztálytársammal, aki mondta, hogy megnézte a vlogom. Elmesélte, hogy miuátán látta, ő is úgy döntött, hogy nem éri keseregni, és ezentúl pozitívan tekint a világba. Őszintén szólva ez kicsit meglepett, hisz nem ő volt a legpozitívabb ember, akit ismertem. De eldöntötte, hogy ő alakítja a hangulatát, az életét. És lám! Megváltozott. Mikorcsak látom, mosolyog. És valahogy az azérzésem támad, hogy boldogabb is.

 Látjátok, milyen egyszerű, mégis annyit ad, feltölt, átformál. Csak egyetlen dolgon múlik, hogy milyen az életed, a gondolkozásmódodon. :)