Tudnotok kell rólam, hogy nem vagyok egy nagy filmguru. Inkább olvasni szeretek, a televízió képernyőjét pedig elkerülöm. De nemrég rászántam magam egy lista írására, amely azokat a filmeket foglalja magába, melyek számomra az ""érisvalamit" dolgokhoz tartoznak.
Így tegnap az Éjfélkor Párizsban című film mellett tettem le a voksom, és jól döntöttem. Ez a romantikus vígjáték teljesen a szívembe lopta magát. Aki még nem látta, annak feltétlenül meg kell néznie. Nagyon ajánlom. És az a fura, hogy a történet befejeztével egyáltalán nem maradt kérdés bennem, hogy vajon hogyan is jutottak vissza a múltba. Rájöttem arra, hogy ahol az ember szíve, ott van az élete is. És az emberek szíve visszavágyott a múltba.
 |
| Marion Cotillard (Adriana) és Owen Wilson (Gil) |
A főszereplő, Gil visszavágyott a 20-as évek Párizsába. Számára az volt az aranykor. Hemingway, Picasso, Gertrude Stein, F. Scott Fitzgerald, az éjjeli fényben úszó párizsi utcák...Maga a csoda. Azt hitte, az a tökéletes élet. Ott, abban az időben, azon a helyen. De tévedett. Mindennek megvan a maga szépsége. Úgy, mint a jelennek is. És ő rájött erre. Rájött arra, hogy nem kell a múltban élnünk azért, hogy boldogok legyünk. Nem kell rágódnunk a régi dolgokon. Hisz mindig jön valami új, ami sokkal többet tartogat a számunkra, ami egy csomó újdonságot, változatosságot hoz magával. És ebben kell hinnünk. A jelenünkben.
Woody Allen forgatókönyve alapján és szintén az ő rendezésében készült -számomra- remekmű az egyik kedvenc filmemmé vált.
Attól függetlenül, amit az előbb írtam, ha tehetném, egy icipici időre én is visszautaznék kicsit az időben. A 20-as évek is nagyon magával ragadóak, én mégis a legendás hippi korszakba szeretnék belecsöppenni. Woodstock, Beatles, Janis Joplin...peace, love, freedom! De attól függetlenül, hogy nem a 60-as 70-es években élek, így is "kishippinek" érzem magam, és ez nekem így nagyon jó. Úgy érzem, hogy ez vagyok én. Itt és most. :)
 |
| ces't magnifique <3 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése