Úgy érzem, semmi se fontos, semmi sem számít. Lélegzem, élek. Ez minden, ami lényeges. És én hálás vagyok. A zenéért, amelynek nem értem a szövegét, de a csontomig hatol, cirógatja a lelkem. Felszabadult vagyok. Boldog. A saját világomban egyedül vagyok, de biztonságban. Itt szabadon szárnyal a fantáziám. Elvisz Roxforttól egész Csodaországig. Érzem, hogy élek, hogy fontos vagyok. Lehet, csak pár embernek, de ez több, mint a világ. Tudom, hogy jó helyen vagyok és jókor. Mi értelme lenne mást akarni?