Musique

Kellemes napot Mindenkinek! Lazuljunk pár híres arccal! :D

"Egyszer véget ér a lázas ifjúság..."

..Az biztos, hogy egyszer véget fog érni, de nem most!
Már az iskolák bezárták kapuikat, elkezdődött a várva várt nyári szünidő, HOLIDAY! És biza most már végleg elbúcsúztunk alapiskolánktól, és jövőre már nem a megszokott falak között fogjuk tölteni a hétköznapjainkat, hanem egy teljesen új, idegen világba fogunk belecsöppenni. De nem is baj. Bár azért fájt a búcsú, viszont már itt volt az ideje a változásnak. 

És hát mi nem szeretünk búslakodni, inkább szeretünk sokat mosolyogni. :) 

Pár kép a ballagásunkról 

A négy grácia egymás mellett

Kedvenc kép. Tánc előtti mosolycsere :)

 Dance, dance, dance!

Ballag már a vén diák tovább, tovább...

És a bankettünk

Wáááá :D

Ismét a megszokott és elválaszthatatlan négyesünk

Vicceskedünk :D

Festival time

 Visszaszámlálás! Már csak 2 nap és nyáriszünet! :D Ráadásnak pedig irány a Jurta-napok! Pénteken már remélhetőleg a jó kis zománc bögrémből fogok inni és lepényt majszolni. :3 Lássunk pár lehetséges outfitet a hétvégére. 

a kalap kötelező! :D

a virágkoszorú és a napszemüveg elengedhetetlen kellékek

ilyenkor bátran lehet kísérletezni

egy üveg víz mindig jól jön ;)

Vanessa Hudgens igazi fesztiválarc, aki évről évre egyre merészebb szetteket vonultat fel.....imádom! ♥

romantikusan...

vicces napszemcsi és ellenálhatatlan mosoly :)

Örömmel fogadnánk pár fotót a Ti fesztiválszereléseitekből is. ;) Elküldhetitek az alábbi e-mail címre: pockok13@gmail.com, vagy a facebook oldalunkra: https://www.facebook.com/bouledogues?ref=hl

Ascoti derbi 2014.

A versenyt 1711 óta rendezik meg a Britt-szigeten, de mára a kalapok szinte nagyobb helyet kaptak (2012 óta viselésük kötelező).  Igaz az öltözködési szabályok elég konzervatívak. A szoknyának legalább térdig kell érnie, illetve a pántnélküli/vékonypántú ruhák is tiltólistán vannak. Valószínűleg ezen szabályok miatt hordanak a nők egyre extravagánsabb fejdíszeket.

Budapest

 Heló Mindenki! Mint azt már észrevehettétek hazaértünk épen, bár kevésbé egészségesen, mivel én egy kicsit lerobbantam. Viszont itt a már megígért élménybeszámolónk a pesti kiruccanásunkról, amit valószínű én már jobban vártam, mint Ti... :D

 1. nap: Az UTAZÁááSs!! Busszal mentünk Komáromig, onnan pedig a vonat vitt tovább a magyar fővárosba. Valamilyen kollégiumban voltunk elszállásolva nem messze a Városligettől. Egy kis pihenés után meglátogattuk a Hősök terét és az állatkertet.

 2. nap: Megnéztük a Hadtörténeti Múzeumot és a Terror Házát (ez elég megrázó élménynek bizonyult). Felgyalogoltunk a Gellért-hegyre is egész a Citadelláig. Az estét pedig Angelina Jolie új filmjének megnézésével töltöttük...biz' 3D-ben sokkal érdekesebb volt. ;)

 3. nap: Az utolsó nap a pihenésről szólt, szóval a Városligetben tinglitangliztunk. Meg szerettük volna nézni a bolhapiacot, de az sajna egy koncert miatt zárva volt. Ebéd után pedig indultunk is hazafele.

a buszon...

a vonaton...

a furi mosoly csk azért van, mert épp most ettünk :D

                                                                                 ismerkedés Marcellal

mosolyogj!

mosolygom, csak nem látjátok! :D

az állatkertben :)

Tamó kedvenc állatával, egy nőstény oroszlánnal...

és egy vicces fotó így a végére :)

 Összegzésben nekünk nagyon bejött a pesti élet, a tömegközlekedés meg úgy minden, bár a szmogos levegő ellen azért kampányolnék. De szuper volt ez a 3 nap, és rendesen el is fáradtunk... :D

:-)

Helló Mindenkinek! Újra itt ;) 

Nemsokára már elkészül az ígért élménybeszámoló a Budapesten készült fotókkal. Addig is egy kis napimusique: 

Szép napot!

By way of hope...

Már többször is megpróbálkozatam a blogírással, és végül sikerült is létrehoznom valami maradandót (remélem, ezt már Ti mondjátok meg). Szeretném most megosztani Veletek egy számomra nagyon is személyes időszakot, ami még a mai napig tart... 

 1998. 9. 30-án, egy szerdai napon született egy lány. Egy lány, akinek mottója egy szó: remény, és éltetője a pozitív gondolkodás. Ez a lány én lennék.

 Mint már azt írtam sokáig a tánc volt az életem, legalábbis egy nagyon nagy és fontos része. Imádtam! A pezsgést, azt hogy nincs időm unatkozni, láthattam a szüleim büszke arcát egy-egy fellépésem után.

Igazán boldog voltam, mégse értékeltem mindezt eléggé. Míg egy nap jött a derült égből villámcsapás. Keményen készültünk Lengyelországba egy nemzetközi táncversenyre, mikor egyik napról a másikra bedagadtak a lábaim és mindenem. Anyukám mondogatta, hogy valószínűleg allergia vagy túlterheltség. Azért elmentünk a sürgősségire. Az ügyeletes épp a háziorvosom volt. Sosem felejtem el az arcát, mikor elmondtuk, miért is vagyok ott. Abban a pillanatban bennem is meghűlt a vér. Tudtam, hogy nem allergia. Rögtön be is küldött Pozsonyba, kórházba. Akkor még nem tudtuk, mi a baj, vagy meddig leszek bent. Teljesen kiborultam, bár szerintem ez egy 13 éves lánynál érthető. Csak sírtam és sírtam. Mikor Pozsonyba értünk próbáltam magam nyugtatgatni, de legszívesebben elrohantam volna. A fogadóorvos és a nővérek is rettentően kedvesek voltak. Az intenzívosztályra küldtek. Kipakoltam, megvizsgáltak és bekötötték a kanült. Majd elmondták, hogy egyfajta vesebetegségem van, ami nem is pontosan a vesét támadja: ún. nefrózis- szindróma.

 Ekkor jött még csak a neheze, a szüleimnek haza kellett mennie. A búcsúzás mindannyiunknak szívszorító volt. Már épp kezdtem újra kiborulni, mikor megcsörrent a telefonom. A barátnőm hívott, aki közben hallotta, mi történt. Mikor letettem, megnyugodtam. Nem tudom, miért. Míg bent voltam minden egyes nap fölhívott. Ez óriási erőt adott...akkor. Egy nap híján pontosan egy hónapot töltöttem a kórház falain belül. Ezalatt egyszer sem sírtam. Mikor hazamentem, azt hittem örökre magam mögött hagyom a kórtermeket, az infúzió hangját. De a legnehezebb rész csak most jött.

 Otthon minden kijött rajtam...

 Már több, mint 2 éve küzdök a betegséggel. Mindennap reménykedem és imádkozom, hogy ne kelljen visszamennem...sajnos ez nem sokat használ, de többet nem tehetek.

 Rengeteg dologról le kellett mondanom. Már nem táncolok, nem táncolhatok. Mindennap kímélnem kéne magam, de ez a legtöbbször nem sikerül. Egyrészt, mert nem vagyok az a fajta, aki egész nap otthon ül a TV előtt, bár ezt kéne tennem. Másrészt a suliban általában nagy a hajtás, főleg így év vége felé. Nyáron pedig szeretnék dolgozni, hogy kereshessek egy kis pénzt... Egyszóval, nem tudom mikor pihenjek, de azért megpróbálok. Hisz én is érzem, mikor már nem bírok többet, sajnos ha ilyenkor valaki megkér valamire, nem tudom azt mondani, hogy ,,bocsi, de nem bírok, mert fáradt vagyok". Így összeszorított fogakkal, de megteszem, amire megkértek.

 Az utóbbi 2 év nehéz volt. Nehéz volt mindig mosolyogni, mikor legszívesebben üvöltöttem volna. Az elején utáltam, mikor azt mondták, megváltoztam. Igen, megváltoztam, hisz fel kellett dolgoznom, hogy az életem fenekestül megváltozott. Nem könnyű 13 évesen azzal szembesülni, hogy le kell mondanod azokról a dolgokról, amelyeket a legjobban szeretsz. A mai napig sok mindent magamban tartok...

 Már értékelek minden kis apró csodát, és szerintem nagyon is pozitív vagyok. Nem panaszkodom, de nincs is rá jogom, hisz hányan vannak, akiknek még a lélegzetvételért is harcolniuk kell.

 Ha valamit megtanultam ez alatt a 15 évem alatt az az, hogy milyen fontos az ÉLET és a CSALÁD. Egyiket sem dobhatjuk el csak úgy magunktól. Vannak, akik az életükért harcolnak nap, mint nap, mégis hányan lesznek öngyilkosok. Vannak, akik mindent megadnának egy boldog családért, mégis hányan fordulnak el szándékosan a sajátjuktól.

 Én nem lehetek elég hálás a családomért, barátaimért és a legfőbb kincsemért: az életemért.

 A holnap már itt kopogtat az ajtómon, és én mosollyal az arcomon fogom fogadni. :)

a háttérben egy jó barátom épp a kutyámat próbálja visszatessékelni hozzám :D

Nem tudom, hogy kit hogy érintett ez a rövid kis vallomásom, de szeretnélek megkérni Titeket, hogy akiben bármilyen érzést kiváltott, az ne habozzon, és írjon nekünk. Akár e-mailben, akár a facebookon. (e-mail cím: pockok13@gmail.com, facebook: https://www.facebook.com/bouledogues?ref=hl) Örülnénk neki, főleg én. :) Ez volt az utolsó bejegyzés Pest előtt...és ígérem, hozunk képeket. ;) Bon voyage! 

5. számú híresség- SARAH JESSICA PARKER

Minisorozatom utolsó előtti szereplője Sarah Jessica Parker. Hogy miért is került a listámra: elsősorban, mert szerintem ő egy gyönyörű nő, egy valódi stílusikon, és másodsorban pedig nagyon jó színésznő. Sokan a "csúf" hírességek közé sorolják, mert nem tökéletes és nem kifogástalan az arca. Szerintem ő ettől különleges. Legalábbis én így gondolom.

A most következő képek nagyon is alá fogják támasztani azt az állításomat, hogy ő egy valódi stílusikon. Bár néha nem lopja be magát a szívembe az outfitjeivel, de mindig ott rejtőzik a stílusában az egyediség és az elegancia. 

Saját cipőkollekcióját nem rég dobta piacra. A lábbelik ugyanolyan kifinomultak, mint a színésznő ízlése.

Sex and the City <3

Elegancia mindenhol

Lazább megjelenésben. 

Mind a farmer, mind pedig a mintás szoknya nagyon jól áll neki, s nagyon is jól kombinálja ezeket a darabokat

(rózsaszín és piros egyveleg, mégis passzol)

Babakocsi tologatás közben is remek a megjelenése

(kalap <3)

És megint csak elegánsabb kreációk. Legyen szó egyszerű, világos színű és kifinomult ruhákról, vagy egy kicsit vadabb és bevállalósab kreációkról, minden jól áll neki. Bár nem vagyok oda a rózaszín és a piros kombinációjárért, ő tőle még ezt is elszívelem.

Képforrások: vitrinblog.hu; Harper's Bazaar; sarahjessicaparker.fan-site.hu

Mint már azt említettük, holnap indulunk Budapestre, úgy hogy most egy picit "hanyagolni" fogjuk a blogot, de ahogy visszaérkeztünk, jönnek az új outfitek, sztárstílus, és minden más. ;)

Addig is egy kis napizene